
A szenvedés valódi, és az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) van is rá diagnózisa. Csak nem pornográfiafüggőségnek hívják. A WHO ICD-11 osztályozása a kényszeres szexuális viselkedés zavarát tartja nyilván 6C72 kóddal, impulzuskontroll-zavarként. A pornográfia az egyik viselkedés, amelyet érinthet, és a kutatók ma is vitatkoznak azon, hogy a „függőség” a megfelelő szó-e rá (Kraus és mtsai., 2018, World Psychiatry).
Ezért nem az a hasznos kérdés, hogy szabad-e kimondani a szót. Hanem az, hogy ami veled történik, megfelel-e annak, amit a diagnózis leír, és mit tehetsz érte így is, úgy is.
Mit sorol fel valójában a WHO?
A kényszeres szexuális viselkedés zavara az ICD-11 szerint a heves, ismétlődő szexuális késztetések vagy ösztönzések feletti kontroll tartós elvesztése. Az impulzuskontroll-zavarok közé sorolják, nem az anyaghasználati és viselkedési függőségek közé. A WHO munkacsoportjának cikke el is magyarázza, miért. Még nincs végleges információjuk arról, hogy a mögötte álló folyamatok megegyeznek-e az anyaghasználatnál, a szerencsejátéknál és a játékfüggőségnél láthatókkal, ezért a megfontoltabb álláspontot választották, amely a kutatással együtt változhat (Kraus és mtsai., 2018).
Ez az oka annak, hogy az egyik helyen azt olvasod: „ez nem függőség”, a másikon pedig azt, hogy az. Mindkét oldal ugyanazokról az emberekről beszél. Azon vitatkoznak, melyik polcra tartozik a probléma.
A két nagy kézikönyv közül egyik sem ismeri el diagnózisként a pornográfiafüggőséget. Egy 2025-ös magyar tanulmány ezt kifejezetten leírja az ICD-11-ről és az amerikai DSM-5-ről, a saját eredményeiben pedig szándékosan kerüli a „függőség” szót (Erdős és mtsai., 2025, Journal of Medical Internet Research). Ha tehát egy orvos nem a „függőség” szót használja, a hivatalos nevet mondja, nem azt, hogy nincs semmi baj.
Mit mond a leírás, egyszerűen?
A diagnózishoz mindegyiknek jelen kell lennie:
- A heves, ismétlődő szexuális késztetések vagy viselkedés feletti kontroll tartós elvesztése.
- Ez hosszabb ideje fennáll, például hat hónapja vagy régebb óta.
- Sok sikertelen próbálkozás a csökkentésre vagy abbahagyásra.
- Valódi szenvedés, vagy kár a munkában, a családban, a kapcsolatokban vagy az élet más területein.
Ez a váz. A WHO cikke hozzáad még egy sort, amelynek nagy jelentősége van. Az a szenvedés, amely kizárólag a szexuális késztetések erkölcsi megítéléséből vagy elítélésből ered, nem számít (Kraus és mtsai., 2018).
Mi nem szerepel a leírásban?
Nézd meg, mi hiányzik. Nincs benne óraszám, nincs heti alkalomszám, és nincs konkrét tartalomtípus. A mérce az irányítás elvesztése és az abból fakadó kár, nem a mennyiség.
A kutatások ezt támasztják alá. Egy 2025-ös magyar vizsgálatban a gyakori használat önmagában nem volt eleve problémás, miközben az érzések kezelésére használt pornográfia sokkal erősebben jelezte előre a problémákat (Csányi és mtsai., 2025). Az alábbi, 42 országos felmérésben az, hogy ki mennyit használt az elmúlt évben, csak gyengén vagy közepesen függött össze a pontszámmal (Bőthe és mtsai., 2023).
Nem arról van szó, hogy túl sokat használsz. Valaki használhat nagyon sokat, és mégis kézben tarthatja az életét. Valaki más használhatja ritkán, és mégsem tud leállni. A második ember áll közelebb a leíráshoz.
Mennyire gyakori?
A legnagyobb eddigi felmérés, a Nemzetközi Szexfelmérés (International Sex Survey), 42 ország 82 243 emberét kérdezte meg az ICD-11 leírása köré épített kérdésekkel (Bőthe és mtsai., 2023, Journal of Behavioral Addictions). A grafikon mutatja, kik tartoztak a magas kockázatú csoportba.

Ha egyedül olvasod ezt, és azon gondolkodsz, egyedül vagy-e vele: nem. Száz férfiból nagyjából nyolc ért el ilyen magas pontot.
A magas kockázatú csoportnak csak a 13,7%-a kért valaha kezelést, és sokan azok közül, akik nem kértek, azt mondták, kellemetlenül vagy szégyenkezve érezték volna magukat. Ha még senkinek nem mondtad el, a nagy többséghez tartozol, és ha egyetlen embernek elmondod, az gyakran az első valódi lépés.
Magyarországon is hasonló a kép: egy fiatal felnőtteket kérdező magyar felmérésben a férfiak körében itt is jóval gyakoribb volt, mint a nőknél (Erdős és mtsai., 2025).
A magas pontszám nem diagnózis. Diagnózist csak szakember állíthat fel.
Miért vitatkoznak még a kutatók?
Két élő vita van, és egyiket sem kell eldöntened ahhoz, hogy segítséget kapj.
Az első a polc. Impulzuskontroll-zavar, viselkedési függőség vagy valami más. Ez a besorolás kérdése, nem az, hogy mi történik benned. Minden alkalommal, amikor a pornográfiához nyúlsz, erősödnek az agy hozzá kötődő jutalmazó pályái, és amikor abbahagyod, ezek gyengülnek, a hétköznapi örömök pedig újra örömet okoznak.
A második az erkölcs szerepe. Vannak, akik főleg azért érzik függőségnek a használatukat, mert erősen elítélik, nem azért, mert elvesztették felette az irányítást. A kényszeres szexuális viselkedés és a vallásosság kapcsolatáról szóló, a kutatásokat áttekintő összefoglaló szerint az erkölcsi elítélés befolyásolja, mennyire kapcsolódik a használat ahhoz, hogy valaki függőnek nevezi magát (Jennings és mtsai., 2021, Journal of Behavioral Addictions). Éppen ezért zárja ki az ICD-11 azt a szenvedést, amely kizárólag erkölcsi ítéletből ered. Ha a hited vagy a neveltetésed miatt erősen érzel ezzel kapcsolatban, nem ez az érzés a baj. A kérdés továbbra is az, hogy le tudsz-e állni, amikor akarsz.
Egyik vita sem állítja, hogy a küzdelem nem valódi. Aki nem tud abbahagyni valamit, ami árt neki, az valódi küzdelemben van, akárhogy hívják.
Számít a címke?
Kevésbé, mint gondolnád. Az én nézetem, öt évnyi elakadás és több mint hat évnyi szabadság után, hogy a címkére nem érdemes az energiádat fordítani. Ha azt olvasod, hogy „ez nem igazi függőség”, és megkönnyebbülsz, könnyen kihagyod a munkát. Ha azt olvasod, hogy az, és kilátástalannak érzed, abbahagyhatod a próbálkozást. Egyik sem segít.
Az segít, ha megnézed, mit ad neked a szokás, és hogy ezt hogyan tedd, azt a hogyan szokj le a pornográfiáról című írásban fejtem ki. Úgy hiszem, a pornográfia egy hiányt tölt be, kapcsolódásban, pihenésben, célban vagy abban, hogyan szállj le a napról, és nem túl sokat használunk belőle, hanem túl kevés van valami valódiból. Töltsd be a hiányt rendesen, és a szokás elveszíti a vonzerejét. Ezért nem hiszek abban sem, hogy a napok számolása a siker mércéje. A sorozat megmutatja, meddig bírtad. Azt nem mutatja meg, miért nyúltál hozzá.
A szégyen itt útban van. A szégyen elhiteti veled, hogy te magad vagy a probléma, hogy az vagy, amit tettél, és aki ezt hiszi, annak eszébe sem jut segítséget kérni. A bűntudat fordítva működik. Azt mondja, hogy amit tettél, az nem te vagy, és ez a különbség mozdít a változás felé. Az elsőből semennyi nem kell, a másodikból egy kevés igen.
Hogyan döntheted el magad?
Hagyd ki az online kvízeket. A szakemberek a kutatók által épített és tesztelt skálákat használják. Tedd fel magadnak azokat a kérdéseket, amelyeket a leírás is feltesz:
- Próbáltam már többször csökkenteni vagy abbahagyni, és nem sikerült?
- Ez hónapok óta tart, nem csak napok óta?
- Valódi árat fizetek érte, például alvásban, munkában, pénzben vagy valakivel való közelségben?
- Akarnám abbahagyni akkor is, ha senki nem ítélne el érte?
Ha a legtöbbre igennel válaszoltál, beszélj szakemberrel. A kurzusom még egy hely, ahol elkezdheted. Ha az utolsóra nemmel, és a szenvedésed inkább arról szól, mit gondolsz, mit kellene érezned, az más beszélgetés, és ugyanúgy érdemes átbeszélned valakivel, aki ért hozzá.
Mikor fordulj szakemberhez?
Orvos vagy pszichológus a következő lépés, ha komoly szenvedést okoz, ha depresszióval vagy szorongással jár, vagy ha bármi orvosi kérdés is felmerül, és ez a cikk nem helyettesíti őket. Fordulhatsz a háziorvosodhoz, pszichiáterhez vagy klinikai szakpszichológushoz. Ha arra gondolsz, hogy kárt teszel magadban, azonnal hívd a mentőket (112), vagy a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatot a 116-123-as számon (sos116-123.hu).
Amit az emberek kérdeznek
Benne van a pornográfiafüggőség a DSM-5-ben?
Nincs. Sem a DSM-5, sem az ICD-11 nem sorolja fel diagnózisként a pornográfiafüggőséget (Erdős és mtsai., 2025). Az ICD-11 a kényszeres szexuális viselkedés zavarát tartalmazza.
Csak a férfiakat érinti?
Nem. Nőknél is előfordul magas kockázat, ritkábban, mint a férfiaknál, de korántsem elhanyagolható arányban.
Probléma, ha minden nap nézek?
A diagnózis nem a napokat számolja, hanem az irányításról és a kárról kérdez. Én viszont nem hiszem, hogy létezik biztonságos mennyiség. A jobb kérdés az, hogy merre tartasz.
Mi köze ehhez a Broken Boundsnak?
Azért építettem a Broken Boundsot, mert öt évig akaraterővel és fogadalmakkal próbáltam leszokni. Ez nem klinika. A kurzus ingyenes: száz nap, naponta egy rövid videó és egy feladat, névtelenül, megjelenítendő névvel és avatárral, és magyarul is elérhető. A magánkonzultáció velem az egyetlen fizetős kiegészítés.
Ez az egész válasz. A címkéről vitatkoznak, a küzdelem viszont nem vita tárgya. Hogy ezek a bejegyzések hogyan készülnek és hogyan ellenőrzöm őket, azt a szerkesztési elveim írják le.